Bár a legtöbben örömmel fogadták a Nintendo gyorsjelentését, mert a tavalyi év után újra sikerült nyereséget elérnie az általam főleg Super Marioról ismert Nintendonak, sajnos engem kevésbé győztek meg a számok. Való igaz, hogy szép teljesítmény meglehetősen nehéz gazdasági környezetben pluszos eredménnyel zárnia egy videojátékokra fókuszáló cégnek, bár kissé árnyaltabb ez a plusz annak tükrében, hogy az üzemi eredmény továbbra is veszteséget mutat.
Számok szintjén mindez úgy hangzik, hogy a Nintendo eredménye 7,1 milliárd jen lett a tavalyi 43,2 milliárd veszteséggel szemben (az üzleti év náluk márciusig tart). Az eredmény azonban nem az árbevétel növekedésének, hanem a termelési költségek csökkenésének, és a jen gyengülésének köszönhető. A tavalyihoz képest 2%-kal csökkent az árbevétel, miközben az üzemi eredmény továbbra is veszteséget mutat. Én általában szkeptikusan fogadom azokat a „sikersztorikat”, amikor az eredmény növekedése mögött jelentős mértékben költségcsökkenés áll: bár ez lehet annak a következménye, hogy a hatékonyságon mindig van mit javítani, és ezt jobb később, mint soha elven a menedzsment is belátta, ugyanakkor hosszabb távon a költségek lefaragása nemhogy nem tartható fenn, de súlyos következményekkel is járhat, különösen a technológiai szektorban. Könnyen előfordulhat, hogy a rövid távú eredmények javára áldozzák fel a hosszú távú értékteremtést. A költséglefaragás kevéssé hatékony eszköz, ha emellett a társaság nem tud impozáns árbevétel-adatokkal előrukkolni. Az árbevételhez eladható ötlet és pozitív keresleti kilátások szükségesek, ami csak úgy érhető el, ha követjük a trendeket. És bár tavaly a Nintendo is robbantani akart a Wii U konzollal, az eladások nem hozzák az eddigi tervszámokat. Kérdés, hogy a kizárólag a videojáték-iparhoz ragaszkodó Nintendo mennyire tud okos stratégiát kialakítani a jövőben, hogy továbbra is talpon maradjon az okostelefonok, okos számítógépek, okos TV-k (és okos felhasználók) által letarolt piacon.