Számos olyan technológiai vállalat volt a világon, amely valamilyen korszakalkotó újítást, eszközt, esetleg alkalmazást talált, fejlesztett ki, de aztán ezt nem tudta teljes mértékben kamatoztatni, és idő előtt lemorzsolódott, esetleg áron alul felvásárlási célpont lett, vagy a legrosszabb esetben csődbe ment.

Nem is kell nagyon messzire tekinteni, hiszen napjainkban is bőven találhatunk olyan vállalatokat, amelyek bár jelentős szabadalommal, termékkel rendelkeznek, valahogy nem megy nekik, legalábbis a tőzsdei árfolyam ezt tükrözi.

Ilyen történet volt a 3dfx Interactive működése. A vállalatot 1994-ben alapították, és úttörő volt a PC-kbe, játékkonzolokba épített grafikus kártyák kifejlesztésében, de azokat sohasem értékesítette a fogyasztóknak, helyette a videokártyákat felépítő chipeket, egyéb áramköröket adta el más cégeknek, amelyek aztán a saját nevük alatt értékesítették a Voodoo grafikus egységeket. Ez utóbbi volt a vállalat zászlóshajója, amelyet először 1996. október 1-jén hoztak forgalomba. Miután a 90-es évek második felében leestek a technológiai alapanyagok árai, agresszív árazással nagy piacot tudott meghódítani a cég.

1998 után stratégia-átalakítást szorgalmaztak a cégnél, amely keretében megvették az STB System nevezetű, szintén grafikus kártyákra szakosodott vállalatot azért, hogy innentől a 3dfx saját maga értékesítse a saját maga által kifejlesztett és legyártatott videokártyákat. Ez azonban végzetes hibának bizonyult. Több korábbi felhasználó jelezte a vállalatnak, hogy ha ő maga készíti el teljes egészében a kártyákat, akkor azok nem lesznek kompatibilisek az eszközeikkel, továbbá a chipeket, áramköröket felhasználók féltek, hogy ezzel a lépéssel a 3dfx versenytárssá lép elő, és így nem lehet majd vele együtt dolgozni. Ennek következtében az STB megvétele után már szinte senki sem akart chipeket, építőelemeket venni a 3dfx-től, és többen az NVIDIA-hoz fordultak, amely aztán a 2000-es évek elején 70 millió dollárért és 1 millió részvényért cserébe megvette az összes szabadalmat és árukészletet, amivel a 3dfx rendelkezett. Az NVIDIA pedig a 3dfx néhány csapatát megtartva elindította a GForce grafikus kártyákat. A 3dfx, amelynek költői túlzással a grafikus kártyákat köszönhetjük, 2002 októberében csődbe ment.

A 3dsfx Interactive árfolyama 1997 és 2001 között:

Forrás: Bloomberg, EQA

Ilyen történetet tudhat maga mögött a Palm Inc is, melyet 1992-ben alapítottak. Nemes egyszerűséggel azt mondhatjuk, hogy ez volt az a cég, amely megalkotta az okostelefont. A vállalat azzal lett világhírű, hogy megalkotta és sikeresen értékesítette a Palm PDA-kat, azaz personal digital assistant-okat (digitális személyi asszisztens), amelyeket gyakorlatilag a mai tabletek elődjeinek tekinthetünk. Továbbá több olyan telefont, amelyeket az első okostelefonoknak nevezhetünk. De itt még nem volt vége a diadalmenetnek, hiszen ha valami „okos”, akkor ahhoz operációs rendszer is szükséges: ez a cég fejlesztette ki az első operációs rendszert mobilok részére, olyat, amit ma Android és IoS néven ismerünk.

Palm okostelefon és PDA:

Forrás: Google

A vállalatot éppen a dot-com buborék idején sikerült tőzsdére bocsátani, így az ára gyorsan, indokolatlanul magasra szökött, hogy utána pár évvel már 10$-t se érjen. Ennek ellenére is többen úgy vélik, hogy ha nincs a Palm, akkor az okostelefon „szektor” jelenleg 10-15 év lemaradásban lenne. Mindenesetre az öldöklő versenyt ő sem élte túl, és 2010-ben a HP felvásárolta a céget, 5,7$-os árfolyamon. 2013-ban az LG vette meg a Palm korábbi, webes operációs rendszerrel foglalkozó egységét, amit azóta is használ, például a smart tv-kben.

A Palm Inc árfolyama 2001 és 2010 között:

Forrás: Bloomberg, EQA

A vállalat felismerte, hogy az Apple és más gyártók között öldöklő verseny fog kialakulni, de a cég belső csatái, a nem megfelelő termékpozícionáltság, a mobilszolgáltatókkal kötött előnytelen szerződések oda vezettek, hogy nem élte túl a versenyt. Volt olyan pont a vállalat életében, amikor azért nem tudta a megtervezett termékét legyártani, mert az Apple egész egyszerűen felvásárolta az összes érintőképernyőt. A képernyőt gyártó technológiai beszállítók megnyugtatták a céget, hogy tudnak gyártani neki, de ahhoz a Palmnak fel kell építenie egy gyárat a Távol-Keleten, amelyhez a képernyőgyártók nem tudnak pénzzel hozzájárulni, azaz az egészet saját finanszírozásból kell megoldania, és vagy bejön, vagy nem.

Hasonló a példája a Blackberry-nek is. A vállalat telefonjai az iPhone megjelenéséig a mobileszközök csúcsát jelentették. Még fontos politikusok, mint például Barack Obama is a felhasználói közé tartozott, nem utolsósorban azért, mert a telefont rendkívül nehéz volt feltörni, lehallgatni. Később, 2007 után azonban a vezetőség hibás döntései elindították a vállalatot a lejtőn. Először is, nem voltak hajlandók feladni a nyomógombokat. Az AT&T hatalmas pénzt keresett az iPhonneal, és ezután a Verizon szerződött le a Blackberryvel, hogy készítsen érintőképernyős mobilt. Azonban amikor végre kötélnek állt a vezetőség, addigra már késő volt, hiszen ekkora már 2008 végét írtunk, ráadásul az új mobil tele volt hibával, nagy részét garanciális javítások miatt vissza is kellett hívni. Ezután a Verizon is feladta az együttműködést, és inkább a Motorolához, illetve a Google-hoz fordult.

A Blackberry telefonja:

Forrás: Google

Az üzenetküldő platformja a vállalatnak igazán jóra sikerült az évek folyamán, így szinte utolsó lehetőségként ezt próbálták más telefonokba integrálni. Illetve csak akarták volna, hiszen a tulajdonos ezt is megakadályozta. Az, hogy ez a vállalat is lemaradt, annak is köszönhető, hogy Mike Lazaridisnak, az alapító és fő tulajdonosnak egészen elképesztő és mondhatni paranoid „látomásai” voltak. Szerinte komoly ember nem vesz kezébe érintőképernyős mobilt, valamint a Facebook, You Tube és további oldalak mind haszontalanok, arról nem is beszélve, hogy ha mindenki ezen szörfözik egész álló nap, akkor az adathálózat egész egyszerűen össze fog omlani.

A Blackberry árfolyama 1999-től:

Forrás: Bloomberg, EQA

Mindez azért érdekes, mert ma is találni olyan cégeket, amelyek lehet, hogy hasonló utat fognak bejárni. 2002-ben alapítottak egy céget Woodman Labs néven. Ez nem volt más, mint a ma ismert GoPro, amely akciókamerákat gyárt.

Nick Woodman 2002-ben tért vissza egy szörfözéséről, ahol az ütött a fejében szöget, hogy valahogy jó képeket kellett volna erről a kiruccanásáról készíteni, miközben persze a szörfdeszkán áll. Hazatérve USA-ba különböző kiegészítőket kezdett árulni, például kamera övek, majd kapott a szüleitől 230,000 dollárt és megalapította a cégét, amely az első kameráját 2004-ben dobta piacra

2011-ben a cég megvásárolta a CineForm-ot, ami magában foglalta a CineForm videó készítési, tömörítési és rögzítési technikáját, így ezzel nem csak HD minőségű videókat volt képes a GoPro kamerája készíteni, de fel lehet készíteni 3D anyagok rögzítésére is.

A GoPro-t 2014 februárjában vitték tőzsdére 24 dolláros áron, ahonnan nagyon gyorsan 100 dollár fölé száguldott. Az ötlet jónak bizonyult, olyan jó minőségű képalkotásra alkalmas kamerákat kell gyártani, amelyeket jól lehet rögzíteni, így ejtőernyőzés, szörfözés, bringázás vagy bármilyen extrém sport esetén szép képeket, videókat lehet készíteni. Persze ez egy piaci rés, de egyre többen meglátták ezt a lehetőséget, és ma már temérdek versenytárs található a piacon, így a Sony, a Panasonic, a Garmin, a Xiaomi, a Toshiba, a Polaroid, vagy éppen a Tom Tom is képviselteti magát.

A nyilvános tőzsdei értékesítésből befolyó összeget az adósságok törlesztésére és szélesebb média megjelenésre kívánták használni. A kibocsátás időpontjában a vállalatnak volt 111 millió dollár hitele, azonban ma már adósság nélkül működik. (Legalábbis eddig…)

Azonban jelenleg úgy tűnik, hogy a piac nem értékeli azt, hogy valaki csak egyféle termékből tud megélni, így sokan joggal várnak valami újdonságot a vállalattól, mint például a 360 fokban rögzítő kamera, vagy egy különleges drón. Ez utóbbit esetleg VR, azaz virtuális realitást megtestesítő szemüveggel összekötve egészen elképesztő dolgokat lehetne megvalósítani. Persze itt is vannak buktatók, hiszen éppen a hetekben alakult ki vita arról, hogy a drónoknak lehet, hogy engedélyköteles eszközöknek kellene lenniük. Egy komolyabb szabályozás tönkreteheti a jövőbeli értékesítést, hiszen jogosítványokkal, engedélyekkel többen elgondolkoznának azon, hogy megér-e ennyi macerát egy, gyakorlatilag játékeszköz beszerzése.

A vállalat technológiája, neve megvan mindenhez. Hatalmas marzzsal értékesíti a termékeit, (akárcsak az Apple), strapabíró, jók a rögzítések, a kiegészítők és remek a képalkotás. Persze az akciókamera egy viszonylag szűk réteget célozhat meg, hiszen közel sem lesz annyi felhasználója, mint egy mobiltelefon-gyártónak (viszonylag kevesen ugrálnak le nap, mint nap a Burdzs Kalifáról), de ezt a márkát is megpróbálják úgy pozicionálni, hogy a fogyasztó érezze azt, hogy egy különleges kasztnak a tagja, hogy ezzel több, mintha más gyártó termékét venné meg. A szűk piac, valamint az egyre több, jelen lévő versenytársak így komoly kihívás elé állítják nem csak a GoPro-t, de más gyártókat is. Persze a fentebb felsorolt cégek többsége temérdek eszközt készít, így nyilván, ha például a Sony-nak nem jön be az akciókamera értékesítése, akkor az annyit jelent, hogy az árbevételből hiányozni fog 5-10%, de ha ez egy olyan céget érint, ami erre tette fel a jövőjét és a működését az egyenlő lenne a teljes csőddel.

Azt gondoljuk, hogy a GoPro jelenleg két lehetőség előtt áll, melyeket a fenti három vállalat esetében is említettünk. Vagy felvásárolják (jelenleg 2-2,5 milliárd dollárt ér, nincs adóssága), vagy csődbe megy…

A fent említett vállalatokat nem megfelelő vezetői döntések, felvásárlások, későn jövő fejlesztések, vállalaton belüli ellenérdekek kényszerítették térdre, de sokszor annyi is elég lehet, ha a fogyasztók egyik pillanatról a másikra elfordulnak egy cégtől, és máshol találják meg azt, amit keresnek.

A GoPro árfolyama, 2014-es kibocsátásától:

Forrás: Bloomberg, EQA

Ugrás a Budzsj Khalifáról:

Címkék: apple pc ipod pletyka árfolyam paypal innováció fogyasztás iphone befektetés amazon elemzés fejlődés adósság bevétel felvásárlás kockázati tőke android előrejelzés profit finanszírozás kockázat kiskereskedelem kibocsátás elégedettség árbevétel kivásárlás kockázatkezelés 2016 amortizáció equilor iwatch Apple Blackberry IPO összeolvadás EPS profit margin eqa equilor alapkezelő

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.