Sharing economy, magyarul közösségi gazdaság a legújabb divat. Uber, Airbnb, hogy csak a két legnagyobb szereplőt említsük, akik a közösségi gazdaságot erősítik. Az Uber a taxizást reformálja, az Airbnb pedig a szállodaipart. A nagy kérdés, ami bennem már többször is megfogalmazódott, hogy van ennek az egésznek értelme, vagy csak a nagy pénzbőségben az elképesztő értékeltségi szintek miatt figyelünk rá?

„A sharing economy (más néven közösségi gazdaság)  azt a gazdasági és szociális rendszert jelenti, amely az árukhoz, a szolgáltatásokhoz, az adatokhoz és a tudáshoz egy másokkal megosztott, azaz közösségi hozzáférést tesz lehetővé. A rendszer többféle formában  működhet, de valamennyi formájában az információtechnológia segíti elő, hogy az egyének, a vállalatok, a non-profit szervezetek, illetve a kormányok számára rendelkezésre álljon a felesleges termékek és szolgáltatások elosztásához, megosztásához és újrahasznosításához szükséges információ. A rendszer alapgondolata szerint, ha egy gazdasági jószágról  információt osztanak meg, akkor ezen jószág értéke mind a magánszemélyek, mind a vállalkozások, mind pedig a közösség számára nő.”

Forrás: sharingeconomy.hu

Ami nekem kicsit ellentmondásos, az az, hogy a közösségi gazdaságban tevékenykedő start-upok döntő hányada a Szilikon Völgy 1%-ának kezében van. Tényleg elhisszük, hogy ezek az üzletemberek csak úgy, jófejségből a közösségi gazdaság mellett teszik le a voksukat? A közösségi gazdaság cégei közül az Uber körülbelül 50 milliárd dollárt ér, az Airbnb 20 milliárdot, és rajtuk kívül van még több száz, miközben a 2013-as eredményük 15 milliárd dollár volt. Én ebben nem igazán hiszek, és mint ahogy sok helyen is említik, a közösségi gazdaság a modern kori feudalizmus.

„A feudalizmus a történelem - különösen az európai történelem - egyik alapvető gazdasági-társadalmi formája. Klasszikus formájában a rabszolgatartó társadalom bomlásával jött létre, amikor a csupán termelési eszköznek tekintett rabszolgák áttértek arra a termelési módra, amely érdekeltségüket biztosította: a termelt javak egy részét a termelőnél hagyta. Kialakulását az V-X. sz. közötti fél évezredre tehetjük. Alapját a kiváltságos osztály kezében összpontosuló földbirtokok magántulajdona képezte, amelyen a jobbágyok termeltek, s terményeik egy részét be kellett szolgáltatniuk, illetve munkával, később pénzzel kellett fizetniük az általuk művelt földdarabért. Így jött létre a feudalizmus két alapvető osztálya, a földesurak és jobbágyok osztálya, s az előbbi uralmát biztosító állam és az egyház, amely a jobbágyi szolgáltatásokból a földesúrhoz hasonlóan részesült.”

Forrás: kislexikon.hu

Ahogy átolvassuk a feudalizmus fogalmát, észrevehetünk néhány azonosságot. Néhány kockázati tőkés kezében van az egész iparág, ahol a munkások igaz a korai feudalizmussal ellentétben, a saját eszközeikkel, legyen az autó vagy lakás, pénzt keresnek, mely egy részét a tulajdonosnál hagyják. Összességében, ha megnézem, akkor ezek nem mások, mint online piacok a taxisszolgáltatásnak vagy a lakásbérlésnek. Semmivel sem más, mint egy apróhirdetési újság, csak éppen valós idejű. Ebből kifolyólag nem is gondolom, hogy ezek a cégek milliárdokat érnek. Nyilván van egy összeg, amiért még gazdaságos lehet befektetni vagy megvenni egy ilyen céget, de az nem a 10-20-30 milliárd dollárnál kezdődik.

Forrás: theguardian.com

Ha jobban megnézzük az üzleti modellt, akkor nekem inkább az jut eszembe, hogy ezek a cégek olcsón akarnak munkaerőt szerezni. Félállásban, nem bejelentve, amikor az „alkalmazottnak” éppen ideje van, fuvaroz egyet, és aztán mehet dolgára, szabadidejében, amit azzal töltött, hogy keresett egy minimálbér közeli összeget, még a tulajdonos zsebét is kisegítette.

Persze ezek a cégek szépen megtalálták a piaci rést, hiszen az USA-ban a taxik számát még mindig több tízéves törvény szabályozza, miközben a lakosság száma rohamosan nőtt ezen időszak alatt, és taxit üzemeltetni amúgy sem olcsó mulatság (részletek itt), szóval az Uber-nek például pont van lételeme, de az egész koncepciót a közösségi gazdaság zászlaja alatt piedesztálra emelni erős túlzásnak tűnik.

Azt már az itt említett cégek is beismerték, hogy egyébként az üzleti modell nem működne, ha a nekik dolgozó emberek tényleges munkaviszonyban lennének. És nem csak ez a gond, hanem mi a helyzet akkor, ha nem tényleges a munkaviszony, ha csak „részleges”, akkor a munkavállalónak vajon milyen jogai vannak, lehetnek? Továbbá az Uber vezetője, Travis Kalanick rendszeresen megemlíti, hogy ha engedélyezik és elterjedt lesz az önjáró autó (amit egyébként a Google már javában használ, és a baleseti statisztikái is hibátlanok: 6 év alatt több millió kilométer, 11 baleset, melyből 7 piros lámpás ráfutás és egyik esetben sem a Google autó volt a hibás), akkor a cégnek igazából nem lesz szükségese „alkalmazottakra”.

Természetesen nem akarok senkit sem lebeszélni az új őrületről, hiszen most ez az új hullám, valószínűleg ebben a szektorban épült ki vagy fog kiépülni a következő buborék, de az óvatosságot szem előtt kell tartani. És végezetül az Uber sem újdonság. a 90-es évek végén már volt olyan cég, amely a közösségi fuvarozásban látta a jövőt, Zipcar volt a neve. Tőzsdére is bocsátották 2011-ben, ahol az ára végig esett, és végül nem egészen 2 év múlva el is adták, persze a kibocsátási ár alatt…

Forrás: Bloomberg, saját szerkesztés

Címkék: apple gazdaság social network facebook innováció fogyasztás startup gdp taxi befektetés elemzés fejlődés trend technológia kockázati tőke előrejelzés kockázat kibocsátás gazdasági növekedés közösségi média social media értékcsökkenés szentiment airbnb uber Apple alternatív befektetés tulajdonosi struktúra sharing economy közösségi gazdaság prudens működés

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.