0614.jpgA hétvégén újra majszoltam egy kis pattogatott kukoricát az „Éhezők viadala” című film alatt, ugyanis lassan a mozikba kerül a folytatás. Ilyenkor, ha időm engedi, átpörgetem a megelőző részeket, hogy értsem az utalásokat. Csak mellékesen, a „Halálos iramban” már a hatodik epizódnál jár, vagyis érik egy szabi, hogy felkészüljek a folytatásra.

Az „Éhezők viadala” még mindig olyan, mintha Orwell „1984”-ét gyorséttermi menüként szolgálnák fel. Feszes, pörgős és mégis elgondolkodtató. Kedvenc részem az, amikor a végső szakaszban megváltoztatják a szabályokat, hogy reményt keltsenek a nézőkben, és ezáltal még több szponzort aktivizáljanak.

A remény jó: kis mértékben eredményes, nagy mértékben veszélyes. Átéltem én is az érettséginél, az egyetemi felvételinél, mielőtt megérkeztek volna a vizsgaeredmények, de ezt érzem sokszor a munkában is,amikor valami extra feladatot kell végrehajtanom, és teljesen kilátástalannak tűnik az élet. Ugyanígy, egy áruházi leértékeléskor vagy egy születésnapi ajándék átadásakor is a remény az, ami meghatározza viselkedésünket. Mivel a tőzsdén is emberek dolgoznak, és a vállalatokat is emberek irányítják, itt sem mentesülünk a reménytől mint tényezőtől.

Reménykedünk, amikor a megvásárolt pénzügyi eszköz árfolyama 5%-kal esik, de ugyanez az érzelem kerget minket, amikor 10%-ot keresünk három perc alatt. Ez utóbbinál a remény többszöröződik és kapzsiságba csap át, amely szintén veszélyes terepet jelent. Ha éppen veszteséges pozícióban csücsülünk, és az előre meghatározott stop szinten nem váltunk meg a terméktől, akkor a remény hozza meg a döntéseinket. Kinek jó ez?

0614_2.jpg

Amikor reménykedünk, akkor a racionális cselekvésből irracionálisba váltunk át. Nem törődünk azzal, hogy egy időben likvidált pozíciót sokkal könnyebb kiheverni, mint amikor napokig-hetekig ülünk, és várjuk a csodát egy mínuszos pozícióban. Ráadásul ketyeg az idő, a pénzünk nem fial, és alternatív termékekbe sem tudjuk átrakni. Egyszer-kétszer megúszhatunk egy ilyen helyzetet, és akkor döngetjük a mellünket, de a piacnak nincsenek érzelmei: kíméletlenül lekaszabolja azokat, akik egy pillanatra is átengedik magukat a szentimentalizmusnak.

Címkék: pszichológia tőzsde kereskedés

A bejegyzés trackback címe:

https://privatebanking.blog.hu/api/trackback/id/tr145361862
süti beállítások módosítása