Clinton = Válság?!

A közelgő amerikai választás apropójából már jó néhány cikk született itt, az Equilor Alapkezelő blogján. Áttekintettük általánosságban is az esélyeket, valamint azt, hogy mibe kell és lehet fektetni a különböző választási kimenetelek esetén, továbbá kiveséztük egyenként is a mediát legjobban megosztó két jelöltet, Hillary Clintont és Donald Trumpot. Az előbbi esetében már beszélhetünk két kormányzási ciklusról, az 1990-es éveket tekintve. Március végi cikkünkben meg is vizsgáltuk, hogy hogyan trükközött a Clinton kormányzat az adósság publikálásával és hitette el sikeresen a világgal, hogy ők adót csökkentettek. De nézzük meg, hogy mi lett az eredménye annak, hogy visszafogták az állami költekezést!

Már kitértünk arra, hogy a Clinton-érában az államadósságra koncentrált mind a közvélemény, mind pedig a politikai vezetés, így jelentős hiteleket nem vettek fel, viszont államon belüli hitelezés folyt, például a szociális alap terhére vettek kölcsön pénzt. A jelenlegi helyzetben azonban a hivatalos államadósságot kell figyelnünk, hiszen ezt lehet felhasználni a GDP kalkulációjában, és mint láttunk korábban, ennek értéke 1997-től 2001-ig körülbelül 10%-kal csökkent.

Elsőként nézzük meg, hogy hogyan változtak a fő mutatók 1990 és 2001 között! Az alábbi ábra a költségvetési egyenleg alakulását mutatja a GDP százalékában, amely –4%-ról +1-2%-ra emelkedett.

Forrás: FED, saját szerkesztés, EQA

Az USA kereskedelmi egyenlege közel semleges állapotról -30 000 ezer dolláros deficitet halmozott fel 10 év alatt.

Forrás: FED, EQA, saját szerkesztés

A háztartások megtakarítási rátája elkezdett masszívan csökkenni, a GDP 7-8%-áról először a 2000-es évekre 3-4% közé, majd a 2000-es évek közepére 3% alá.

Forrás: FED, EQA, saját szerkesztés

Végül a háztartások eladósodottsága a jövedelmük arányában, egyenes következményeként az előzőnek, növekedésnek indult. A jövedelem 10,5%-áról a 2000-es évek elejére 12% fölé emelkedett, majd ez a helyzet tovább romlott egészen 13% közeléig:

Forrás: FED, EQA, saját szerkesztés

A fenti adatokra, valamint diagramokra azért van szükség, hogy a gazdasági növekedésre és a piaci szereplők közötti összefüggésekre választ találjunk. A GDP-t a következő model adja meg:

vagyis a C a lakossági fogyasztás, az I a befektetések, a G a kormányzati fogyasztás, valamint az (X-M) az export és az import különbsége, azaz a külkereskedelmi egyenleg.

A külkereskedelmi deficit óriásira nőtt az 1990-es években, ami jelentősen visszavetette a GDP növekedését, hiszen ha az import több mint az export, akkor az pénzkiáramlással jár, vagyis külső finanszírozást jelent. Ezzel párhuzamosan a költségvetési deficit, azaz a hiány folyamatosan csökkent 1990-től 1996-ig, majd ezután szufficitbe, azaz többletbe fordult, így a kormányzati megrendelések, azaz az állam fogyasztása is mínuszos lett a fent felvázolt egyenletben, amely szintén negatív hatással járt a GDP növekedésére. A költségvetési többlet ugyanis éppen a stimulus ellentéte, azaz úgy is mondhatjuk, hogy pénzt von el a rendszertől.

A fent felvázolt hatásokat a lakossági fogyasztás és a beruházások ellensúlyozták, amely világosan látható is. A háztartások elkezdtek hiteleket felvenni, így növelve az eladósodottságukat, és arányosan csökkentve a megtakarításokat. Ezzel párhuzamosan a befektetések is jelentősen emelkedtek 1990 és 2001 között, egészen kitartva a 2008-as válságig.

A fenti elmélet jól látszik, ha egy ábrán vázoljuk a négy fő komponenst a GDP arányában. 1990-1992-től a sötétkék az emelkedő költségvetési deficitet mutatja, a sárgával jelölt a külkereskedelem, azaz a folyó fizetési mérleg csökkenését. Ezt ellensúlyozandó a lakossági költekezés megnőtt, azaz csökkent a megtakarítás (világoskék vonal) és nőtt a beruházás. Ez nem más, mint a Kalecki profit egyenlősége, azaz az egész GDP a könyveléshez hasonló, ha valahonnan elveszek, mással kell „betömnöm” a tátongó lyukat.

Forrás: BEA, EQA, saját szerkesztés

A fenti okfejtésből is világosan látszik, hogy amit az 1990-es évek végén kitaláltak, az egy fenntarthatatlan rendszer volt. Akkor úgy gondolta az USA költségvetéssel foglalkozó bizottsága, hogy a költségvetési többletet akár 10-15 évig is fenn lehet tartani, és így megtisztul az amerikai gazdaság. De már akkor látszódott, hogy ez fenntarthatatlan, ugyanis csak akkor lehet ilyen hosszan többletet elérni, ha a másik oldalon valaki eladósodik. És mint tudjuk a háztartások nem tudnak 10-15 éven keresztül többet költeni, mint amennyi bevételük van (nem úgy, mint az állam). Ez utóbbi pedig 2007-2008-ban be is bizonyosodott. De ez már egy másik történet…

Címkék: gazdaság usa árfolyam demokrata fogyasztás gdp befektetés trend részvény háztartás elnökválasztás tőzsde recesszió csőd republikánus dollár államadósság deviza usd profit finanszírozás alapkamat külkereskedelem gazdasági növekedés hitelezés gdi reálszféra szentiment equilor csődkockázat monetáris lazítás bérnövekedés EKB Hillary Clinton monetárispolitika profit margin eqa makrógazdaság

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.