Az elmúlt napokban a német állampapír hozamokat jártam körülés meg kell, hogy mondjam, a keresés eredménye kijózanító volt. A hat hónap futamidejű német állampapír hozama -0,027% azaz, ha 10 000 eurót fektetek be, akkor fél év múlva 9 998 eurót kapnék vissza. Ha a jól megérdemelt befektetésemet fizikailag is zsebre szeretném tenni, akkor a készpénzfelvételi díj bőven még tovább hízlalná a veszteségemet. És akkor még nem is beszéltünk az inflációról, amely Németországban is 1,8% körül alakul, idehaza pedig 3% a cél.

Tehát mondhatjuk, hogy nettó értelemben vastagon bukós lenne ez a tranzakció. Sajnos még akkor sem sokkal jobb a helyzet, ha 1 éves papírt keresünk, hiszen 10.000 euró befektetése esetén a 0,01%-os hozam mindössze 1 euróval gyarapítaná a számlánkat, mely még mindig elég karcsú lenne, a fentieket figyelembe véve.

 Ezek alapján jogosan adódik a kérdés, hogy kinek és miért éri meg ilyen kondíciók mellett finanszírozni a német államot. Eddig egyértelmű és magabiztos válaszként zengték a harsonák, hogy mindazoknak, akik a biztonságot keresik; azonban a szabályozások változása miatt ez már közel sem ilyen egyértelmű manapság. Kezdeném azzal, hogy a problémás országokat (Görögország, Olaszország, Portugália, Spanyolország) bizony a német adófizetők és a német gazdaság segíti ki, ha hónap végére kiürül az államkassza. 

 Nemrég érkezett az övön aluli ütés a befektetőknek, mikor kiderült, hogy 100 000 eurós összeget meghaladó bankszámla esetén már semmi sem szent, és akár a bankunkat is önkéntesen segíthetjük majd ki, ha az bajba kerül. Ez a tervek szerint már nem csak a betétesekre, hanem a banki kötvényesekre és részvényesekre is vonatkozna. ( A részvényesek bevonása elég sok kérdést vet fel, de előre félek, hogy találnak majd megoldást erre is. )   

Ha ezeket figyelembe vesszük, akkor jogos a kérdés, hogy miért is éri meg ilyen alacsony kamat mellett mégis kölcsönadni a megtakarítást. Bizony azért, mert a befektetők attól félnek, hogy ha 3, 5 vagy 7% kamatra más államnak adják kölcsön a pénzüket, akkor ott nem csak a kamatot, hanem akár a tőkéjük nagy részét is kockáztatják, ahogy például Argentína vagy Görögország esetében is láthattuk. Plusz ne felejtsük el, hogy mi szabadon választunk a befektetési termékek között, de egy dedikált, fejlett piacon mozgó kötvényalappal kötöttek a lehetőségek: ebbe még akkor is meg kell venni a német állampapírokat, ha az alapkezelő tudja, egyetlen célja az lehet, hogy kevesebbet bukjon, mint az irányadó index.

Éppen ezért gondolom azt, hogy az elkövetkező időszakban a kötvénypiac lesz a legforróbb befektetési terület, ezért hosszú papírokat csak az erős idegzetűek vegyenek a hozamugrások közepette. Jómagam inkább a rövid papírokat preferálom ezen a csapkodó piacon.

A német állampapírra meg úgy kell gondolni, mint egy banki széfre. Bérelek egy széfet egy fix díjért, amiért vigyáznak rá, de ettől még nem lesz több a pénzem, csak adott esetben nyugodtabban alszom.  

Címkék: európa befektetés kötvény csődkockázat hozamemelkedés

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.