A piacnak nincs memóriája

white collar worker

2013.06.12. 15:34

Csak a szépre, csak a jóra emlékezünk – tartja a klasszikus mondás, ami kapóra jön a gyémántlakodalom, gyerek ballagása vagy éppen a lakásfelújítás végének ünneplésekor. Ez azonban nem lehet szempont akkor, amikor a családi megtakarítást vagy éppen az örökséget kívánjuk befektetni. Ebben a vonatkozásban mindig mindenre emlékezni kell, hogy ne essünk kétszer ugyanabba a hibába. Ami papíron leírva tökéletesnek tűnik, az a valóságban sajnos alig működik.

Éppen ezért fordulhat elő, hogy másként becsomagolva, de mégis nagyon hasonló problémákkal, válságokkal szembesülünk a mostani tőzsdei világban. Ráadásul egyre gyakrabban. Régen egy „rendes” válság sokkal hosszabb ideig tartott, mint most. A mostaniak viszont sokkal hevesebbek a származtatott termékeknek köszönhetően, tehát a végeredmény talán még nagyobb rombolás. Nem kell messzire menni. Volt már itt tulipán-árazásból fakadó válság, olajválság vagy „épp csak elinduló, de ígéretes” internetes cégek irreális túlárazása. Nemrég megtapasztalhattuk azt is, milyen az, amikor az ingatlanpiaci lufi durran ki.

Ennek fényében jogosan adódik a kérdés, hogy ha az olcsó hitel és az irreális árazások ekkora globális válsághoz vezettek, akkor miért olyan optimista az egész világ attól a hírtől, hogy az USA után Japán is számolatlanul nyomtatja a pénzt? Miért is lenne jó, ha az EU is ezt tenné? A likviditás-bőség egyértelműen jelen van. Már nem csak a fejlett, de lassan a fejlődő országokban is alacsonyak a hozamok. A befektetők keresik a magasabb hozam reményében a kockázatosabb termékeket, régiókat. Rég nem látott pénz áramlik a részvénypiacokra. Ennek következtében a DAX 7 450 pontról 8 500 pontig emelkedett, a Nikkei pedig 9 000 pontról 16 000 pontig repült. Persze ezek forró pénzek. Ha valaki farkast kiált, 3-5-7%-ot esnek egy nap alatt az indexek, és jön a „hulló kés”-effektus. Senki nem akar kimaradni, de senki sem akar bennragadni sem.

Az már tisztán látszik, hogy a pénzcsapokat nem lehet egyik napról a másikra elzárni. Havonta látnak napvilágot olyan hírek, miszerint a FED már ezen gondolkozik. Jelenleg nem látom, hogy milyen módszerrel lehet majd kifuttatni ezeket a monetáris programokat, de az már látszik, hogy az áhított óvatos földet érésből könnyen pofára esés lehet, ha nem kellő elővigyázatossággal és összehangoltan vonulnak vissza a jegybankok. Véleményem szerint már csak az időzítés a kérdés.

Végezetül egy frappáns összefoglaló a válságról:

1. Valamikor régen, egy indiai kis faluban egy ember bejelentette a falusiaknak, hogy majmokat vásárol fel, darabját 10 dollárért.
2. A falusiak tudták, hogy a környéken sok a majom, elmentek hát az erdőbe összefogdosni őket.
3. Az emberünk majmok ezreit vásárolta fel, mindegyikért kifizette a beígért 10 dollárt. Ahogy a majmok fogyni kezdtek az erdőben, a falusiak abbahagyták az összefogdosásukat. Erre az ember bejelentette, hogy 20 dollárt ad egy majomért. A falusiak fellelkesültek és újra elmentek majmokat fogni.
4. A majmok csakhamar még jobban megfogyatkoztak, a falusiak hazatértek. Az ember 25 dollárra emelte az átvételi árat, de már így is nagyon nehéz volt majmot fogni.
5. Erre a férfi közölte, hogy 50 dollárt ad egy majomért, de sürgősen el kell utaznia egy kis időre, addig egy helyettese fogja őt képviselni, aki a nevében átveszi a majmokat.
6. Amikor elutazott, a helyettese azt mondta a falusiaknak: "Nézzétek ezt a sok majmot a ketrecekben, amit a főnököm vett tőletek. Eladom nektek darabját 35 dollárért, és amikor az emberünk visszatér, eladhatjátok neki 50 dollárért."
7. A falusiak összeszedték minden megtakarított pénzüket, és megvették az összes majmot.
8. Ezután a falusiak soha többet nem látták sem az embert, sem a képviselőjét, csak a rengeteg majom mászkált megint a környéken, úgy, mint azelőtt.