A focihoz és a tőzsdéhez mindenki ért

„Senki sem különálló sziget; minden ember a

 kontinens egy része, a szárazföld egy darabja;

ha egy göröngyöt mos el a tenger, Európa lesz                                                                         

kevesebb…….minden halállal én leszek kevesebb,

mert egy vagyok az emberiséggel; ezért hát sose

kérdezd, kiért szól a harang: érted szól.”

                                                              John Donne

Amikor ismeretlen társaságban elhangzik a szokásos kérdés: „Te mivel foglalkozol?”, és én elmondom, hogy értékpapír befektetésekkel, részvényekkel, kötvényekkel, a verbális kommunikációban leginkább az „Aha, az ühüm és a húúú” kifejezések egyikét hallhatom, (vagy másik esetben az OTP árfolyamáról kezdünk beszélgetni) míg a nonverbális kommunikáció azt mondja: ez valami misztikus izé, amiről hallottam már, biztos sok pénzt keres kevés munkával ez a pasi.

Ez teljesen érthető, hiszen a ma, hazánkban élő felnőtt generáció többségének nincs tanult ismerete vagy tapasztalata az értékpapírok világával kapcsolatban; az iskolapadban megszerezhető általános tárgyak között sem az alap, sem a közép, sem pedig a felsőfokú képzésben nem kapott lényegi szerepet ez a terület.

Pedig ez egy fontos téma, ugyanis ahhoz, hogy hosszú távú esélyt kapjunk arra, hogy elégedettek legyünk befektetéseinkkel, ismeretekre van szükség. Tudásra befektetőként is, és tanácsadóként is. A legfontosabb alapszabály az, hogy amit nem értünk, ne vegyük meg, és ne is adjuk el. Különben könnyen csapdába eshetünk, hiszen tudjuk, hogy Mr. Bean is kioperált puszta kézzel egy golyót egy haldoklóból – bár csak az M&M-jét kereste – és hős lett; azt is tudjuk, hogy nagy valószínűséggel még egyszer nem sikerült volna neki, sőt ezerszer sem. (Nem is beszélve a mozi alcíméről:  „Az igazi katasztrófafilm”.)

Érdemes lépésről lépésre haladni: én kb.: 20 éve kezdtem, és abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy nem kellett sietnem. Nem kellett azért, mert a hazai tőkepiac sem sietett. A nyugdíjpénztári portfoliók összetétele is – amelyek befektetésével legrégebben foglalkozom –fokozatosan diverzifikálódott. Míg kezdetben csak hazai kötvények és részvények képezték a részét, mára már szinte az összes kontinens részvénypiacain mozgunk, és a devizák, valamint az árupiacok is részét képezik a portfolióknak.

Ha befektetésről beszélünk, alapvetően önismeretről beszélünk. Mindig felmerülnek a ma már közhelyesnek tűnő kérdések: „Mekkora kockázatot vállalsz?” „ Mekkora hozamot vársz el?” Nincs rossz válasz, mint ahogy nincs egzakt válasz sem. Fontos, hogy kitűzzük a célt és az időtávot: minél hosszabb az időtáv, annál könnyebb az oda vezető út. Könnyebb azért, mert kisebb kockázatot kell vállalni. A legprofibb szakember sem tudja megmondani, hogy egy-két év alatt pontosan mikor, melyik a legjobb választás. De míg paradox módon egy befektetéssel foglalkozó szakember az idő fogságában próbál minél rövidebb idő alatt minél jobb hozamot elérni – hiszen akár naponta is mérik a teljesítményét–, addig egy hosszabb távú cél elérése érdekében befektetőnek nincs ilyen kényszere. És ezzel az adománnyal élni kell; tudni kell várni és alkalmazni a fokozatosság elvét is.

Nagyon ritkán jó hosszú távon az a befektetés, ami divatos. Gondoljunk a Nasdaq-lufira, vagy a 2007 végén elindult, mai napig tartó válság kezdetén látható 150 USD-os olajárra. De gondolhatunk a svájci frankra, mint menekülő devizára is. Azzal, hogy mindenki svájci devizába kívánja fektetni a pénzét, éppen nem erősíti, hanem gyengíti az adott ország teljesítőképességét, hiszen a frank erősödése megdrágítja az exportot, amely visszaveti a növekedést és gyengíti a gazdaságot. A befektetők nagy tömegben mindig bután viselkednek. Kicsit olyan, mint a kerge birkák futama, ahol mindig mindenki első akar lenni, de a cél helye mindig változik, ezért csak egymást kergetik. Ilyenkor inkább maradjuk le és haladjuk egy konkrét irányba, lehet, hogy a végén elsőnek jutunk célba.

A világ jelenlegi legnagyobb gazdasági problémája az adósságválság. Az adósságválság nemcsak pénzügyi, hanem sokkal inkább bizalmi válság is. Két legnagyobb gócpont az USA és az EU. Tudjuk, hogy mindenki nyerni szeretne – teret, pénzt, hatalmat, növekvő nemzetközi befolyást –, de ezt ma már nem lehet egymás kizárásával megtenni. A globalizáció átka és előnye összeforr: ha egy nagy szereplő elbukik, az a többire is beláthatatlan következményekkel jár. Az Európai Unió vezetése elkövette azt a nagy hibát, hogy az egyes tagországok történelmi különbözőségét, munkamoráljának, társadalmi rétegződésének differenciáltságát nem tudta rendszerbe illeszteni, a gazdaságpolitikában sem. Míg az Egyesült Államok kifelé egységes, az unió egyre inkább széttagozódott. Csak két példa: Németországban 7% alatt van a munkanélküliség, Spanyolországban megközelíti a 26%-ot. A németek 1%-2%-on is nyugodtan finanszírozhatják magukat, míg az olasz kormány csak 6%-on vehet fel hitelt. A kihívás nagy és sürgető, a kedvező helyzetben lévők tudnak-e, képesek-e további áldozatokat hozni a csőd szélén táncolókért, megbocsátják-e azok hibáit – amelyek egy része a saját hibájuk is –, és akkor van esély arra, hogy több év alatt akár egy minden eddiginél jobban irányított és hatékonyabb unió jöjjön létre. Ha viszont ez már megoldhatatlan feladat, akkor újra történelmi időket élünk majd. Én mindenesetre hiszek a mottómban.

Címkék: gazdaság befektetés tőzsde

A bejegyzés trackback címe: