„Risk comes from not knowing what you’re doing”

Warren E. Buffett

risktaking1.jpgAz elmúlt időszak, itthon tapasztalt pénzügyi botrányaira vonatkozva is igaz, hogy: a kockázat abból származik, hogy nem tudjuk mit is teszünk. Orbitális nagy közhely, de az öreg Buffett-nek itt is igaza van. Mert ugyanis, ki tudja minden egyes napi döntésnél felmérni az összes rá leselkedő kockázatot? Sőt, ha továbblépünk, és elkalandozunk a befektetések világába, akkor meg végképp nem tudhatjuk, hiszen percenként annyi adat, érv, ellenérv születik, hogy csak kapkodjuk a fejünket, hogy akkor most merre, meddig? Van arra ideje az embernek, hogy elemezgessen otthon, a munkahelyén, s majd 20 megabájtnyi excel, majd kismillió statisztikai program lefuttatása után meghozza a végső döntést? Nincs… De tényleg erről szól, és ilyen szofisztikált ez az egész?

A jegybankok 2008. után tettek egy nagy szívességet. Aki azóta részvényben, kötvényben ült, az annyi pénzt kereshetett, mint szinte még sohasem –  kis túlzással persze, hiszen volt azért olyan időszak, amikor egy garázsban működő szőnyegtisztító 200 millió dollárt ért. 1986-ban. ZZZZ Best Inc. volt a neve…

Szóval a jegybankok szívessége az, hogy a mai napig ott állnak és segítenek a befektetőknek, méghozzá olyan formában, hogy a mai közvélekedés az, hogy ha valami történne, akkor van valaki(k), aki(k) segíteni fog(nak). Például kötvényvásárlással, vagy könnyebbé teszik a hitelezést, vagy valamilyen más módon, a lényeg, hogy nem kell aggódni. Persze a gazdaság javulásának, a vállalatok profitbővülésének elengedhetetlen szerepe volt az árfolyamok emelkedésében, de látni kell azt is, hogy ez kisebb mértékű lenne, ha nem történt volna drasztikus beavatkozás a piacokba. Az amerikai FED éppen befejezte a vásárlásokat, de elkezdte, folytatta a japán jegybank, majd az ECB és a kínai jegybank is csatlakozott. Kell-e ennél nagyobb biztosítás, hiszen az elmúlt 7 évben már működött? Mit jelentett ez? Azt, hogy a befektetők elfelejtették a kockázatot, ez a szó kitörlődött az agyakból, a könyvekből, mindenhonnan.

Pedig a kockázat ott van mindenhol, minden termékben, és nem lenne szabad elmenni mellette, mert végül is a saját életünkről, a saját megtakarításunkról van szó. Mit lehet tenni? Vagy napi több órát ezzel foglalkozni, vagy valódi szakemberek kezébe adni a döntési jogkört, mert ott védve vagyunk a csalásoktól, ahogy az előző írásunkban is felvázoltuk. Egészen egyszerűen a törvényi szabályozás nem teszi lehetővé ezeket. De a szabályozás tényleg megfelelően működik? Ezek szerint nem… hopp, még egy kockázati elem.

A kockázat kezelésének már 50-60 éve megtalálták a megfelelő megoldását, ezt pedig diverzifikációnak nevezik.

Roppant egyszerű az eljárás, hiszen, ha van 1 millió forintom, nem fogom mind az 1 milliót például Apple-be fektetni. (Az 1 millió természetesen módosítható mindenki számára olyan összegre, mely elvesztése felett már komoly aggodalom ülne ki az arcára, ha valakinek az 1 millió csak játékpénz, annak lehet, hogy 100 millió már nem, vagy éppen 1 milliárd.) És ezt a módszert lehet szolgáltatókra vonatkoztatva is alkalmazni, azaz nem kell mindent egy adott helyen tartani, mert az bizony kockázatos.

risktaking.jpg

Forrás: playerscapital.net

Ugyanis lehet, hogy a példánkban szereplő Apple egy nagyszerű cég, de ha megnézzük a vállalat történetét, akkor kirajzolódik, hogy bőven volt olyan időszaka, amikor éppen csak nem került a süllyesztőbe, és az elmúlt 7 év a cég közel 40 éves történetének töredéke, bármikor beüthet a nem várt esemény, és akkor már késő lehet lépnünk.

Inkább a meglévő vagyont osszuk el 10-15 vállalat részvényeibe. Jó, tudom, akkor tuti nem lesz 50-100%-os nyereségünk egy év alatt, hanem csak 5 vagy 10 vagy csak 20%-os. De azt is tudnunk kell, hogy ilyen hozamok felett szerencsejátékról: fej vagy írásról beszélünk.

Persze az idézetben szereplő Buffett-t egyből fel lehet hozni példának, hogy de hát ő több mint 20%-ot csinál évtizedek óta. Igen, annyit, egyedi konstrukciókban, mint amikor nem volt rest a Goldman Sachs-nak tőkét adni úgy, hogy 8%-kal lejjebb szállt be a részvénybe 2008 szeptemberében, valamint kérni egy 10%-os osztalékot, azaz az akkori ár számára 18-20%-kal került így lejjebb, úgy hogy addigra a Goldman már elveszítette piaci kapitalizációjának felét. Szóval a dörzsölt öreg rókák ravaszak, és nem utolsósorban teljesen más tárgyalási pozícióban vannak, mint egy kisbefektető.

Visszatérve a diverzifikációra: több papír, viszonylag alacsonyabb hozam, és alacsonyabb kockázat, és ez pont azt jelenti, hogy nyugodtan lehet aludni.

Bár kecsegtető 50 és 100%-ot keresni egy év alatt, de ahogy a Moneyball, azaz a Pénzcsinálók című nagyszerű filmben is elhangzott Billy Beane-től az Oakland Athletics baseball csapat vezetőjétől: „I hate losing more, than I even wanna win!” Azaz sokkal jobban útálok veszíteni, mint amennyire nyerni szeretnék. Ez pedig pszichológiai vizsgálatok alapján is így van. Az egyének kockázathoz kapcsolható viszonya teljesen megváltozik, ha nyereségről vagy veszteségről van szó. És ez a lényeg. Elfelejtettük, hogyan kell viselkedni, ha jöhet veszteség. Na, nem évi 1-2%, hanem komoly, ami már megterhelő, mind pénzügyileg, mind lelkileg.

risktaking3.jpg

Vegyük a legegyszerűbb esetet, a kötvényeket. Az alapkoncepció az, hogy ezek az egyik legalacsonyabb kockázattal működő befektetési termékek, feltéve, ha a kibocsátó megbízható. Odaadunk valamely államnak, vagy cégnek x forintot, dollárt, és így tovább, és ő ezt visszafizetni nekünk a futamidő végén, közben persze még kapunk tőle kamatot is. A jegybankok tevékenysége következtében ezek a kamatok rendkívül alacsonyra kerültek, több országban (Dánia, Svájc, Németország) már fizetni kell azért, hogy államkötvényeket vegyünk.

Vagyis egy német 2 éves állampapírban mi fizetünk évi 0,3%-os kamatot az államnak azért, hogy vegyen fel hitelt. Normális ez? Nem, de most ez van, ehhez kell igazodni.

Az ilyen konstrukciók mellett, ha valaki azt látja, hogy egy kötvény 5 vagy 10%-ot fizet , akkor az az első gondolata, hogy akkor most megváltom a világot; és fel sem merül az, hogy emberek, itt kockázatnak kell lennie, hiszen ki az aki ennyiért bocsát ki papírt? Valami nem stimmel, vagy az iparág, vagy az ország, vagy az a projekt, amire pénzt kér.

Egy egyszerű példánál maradva, lehet venni görög államkötvényt is, 5 éveset 13%-os hozammal. A példa talán annyit sántít, hogy a görögök most mindennap szerepelnek a hírekben, de ez nem jelenti azt, hogy aki nem, azzal nincs gond. Szóval 13%, éves szinten euróban, hát az igazán megéri, mondhatjuk. A gond csak az, hogy van egy roppant egyszerű képlet, amely szerint 80% az esélye annak, hogy ezen az 5 éves időtávon a görögök csődbe mennek. Persze nehéz egy céggel párhuzamba állítani az egészet (az elmúlt időszakban Magyarországon történt, vállalati kötvény-botrányokra gondolva), mert a görögöket szerintem inkább nem engednék csődbe, hiszen ez az Európai Uniónak elég nagy presztízsveszteség lenne, de ettől eltekintve van egy hihetetlen nagy kockázat a dologban (és persze az még bőven lehetséges, hogy lesz valamiféle kontroll a görögök esetén is, például nem fognak kamatot fizetni). És ez nem azért van, mert mindennap olvasunk arról, hogy a görögök éppen hol tartanak a tárgyalásokban. Azért van, mert egy csomó kockázat van mögötte, legyen szó likviditási, működési, szavahihetőségi, a sort lehetne folytatni.

Nekem a végső konklúzióm az egészből az, hogy nem kell ezektől a történésektől megijedni, egész egyszerűen kezelnünk kell őket, és meg kell tanulnunk velük élni, s  ha nem megy, szakembert kell választanunk, akár adatok alapján, akár ajánlások, vagy az évek során nyújtott stabil működés alapján. Nem baj feltétlenül ha a portfóliónk egy-két eleme jelentősen veszít értékéből akkor (ismerve azon elemek kockázatát), ha mellette van még 10-12, amellyel sikert érünk el, mert így túl nagy bajunk nem eshet. A veszteség fájni fog így is, úgy is, de az utóbbi esetben szerintem könnyebben átvészeljük.

Címkék: apple kína statisztika biztonság stratégia válság befektetés fed részvény pszichológia 2008 biztosítás bizalom szerencsejáték jegybank kockázat világválság kötvény elégedettség kereskedés befektetési alap volatilitás kockázatkezelés portfolió diverzifikáció equilor csődkockázat letétkezelő Apple Görögország Primus EKB Warren Buffett Berkshire monetárispolitika qe Bank of Japan prudens működés

A bejegyzés trackback címe:

https://privatebanking.blog.hu/api/trackback/id/tr627325824

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.