sharing.jpgA közösségi lét már nemcsak a virtuális térben valósul meg, a megosztás nem csupán rólunk szóló, általunk igen fontosnak vélt információk megosztására korlátozódik, hanem a mindennapi élet bármely tárgyára, tulajdonára. Az elmúlt évek során oly divatossá váló „sharing economy” vagyis a megosztáson alapuló, közösségi gazdaság egy mozgalom, ami naponta bővülve az életünk valamennyi területére észrevétlen belopta magát.

A megosztáson alapuló modell lényege igen egyszerű: minek nekünk saját kalapács, ha csak egyetlen képet akarunk felszögelni otthon a falra?

 

Eszközeink zömét - annak ellenére, hogy jövedelmeinkhez képest relatív magas értéken kerülnek birtokunkba - csupán néhányszor vagy csak rövid ideig használjuk. Ilyen például a nyaralónk, melyben jó esetben néhány hétig tartózkodunk; naponta néhány órát vezetett gépjárművünk, de akár kerékpárunk is, melyet legtöbbünk talán csak pár napot használ egy évben. Az idő fennmaradó 90-95%-ában állnak lakatlanul, árválkodnak egy garázs mélyén, vagy 360 napon keresztül kerülgetjük őket a lakásban, miközben jelentős amortizáción esnek át, adott esetben még adófizetési kötelezettségünk is keletkezik birtoklásuk után.

A fenti eszme egy olyan generáció felnövekedésével egy időben bontakozott ki, megfelelő táptalajra hullva, melyben egyre kevésbé van jelentősége a tulajdonlásnak, és egyre inkább előtérbe kerül a használat, ami magasabb hatékonyságot, ma divatos szóhasználattal élve fenntarthatóbb, környezettudatosabb helyzetet eredményez.

 

Nem most kezdődött

A gondolat nem új keletű, már a 70-es évek végén jelent meg tanulmány közösségi fogyasztás témában, közös autóhasználat lehetőségére fókuszálva. 80-ban megjelent az Időbank, 2005-ben a Zopa peer-to-peer landing site-ja, majd a Greendesk, mely közösségi irodapiacon tevékenykedve munkaterület megosztással foglalkozik.

 

Akkor mégis, mi az újdonság?

2008-ban megjelentek az okostelefonok, az android alkalmazások és az App-store. Ezek megjelenésétől kezdve pillanatok alatt lehet üzleti partnerek tömegével kapcsolatot teremteni az egész világon, melyre csak rátett egy lapáttal az akkoriban kirobbant gazdasági válság nyomán felszabaduló munkaerő, valamint a racionalizálás igénye. A mai startup világban alapvető paradigmaváltáson esünk át, s talán a fogyasztói társadalom évszázados trendje válthat előjelet. A fent említett késői generációk másfajta attitűdje mellett emberek tömegei rendelkeznek mindenféle hordozható kommunikációs eszközzel, internet-hozzáféréssel, mindezt bárki számára elérhető áron.

Az Uber, mint a legnagyobb startup a maga 50 Mrd $-os becsült értékével és mindössze 6 éves múltjával immáron felveszi a versenyt a közel évszázados múlttal bíró mamutok kapitalizációjával, mint a Ford vagy a GM, s egyben bekerült az 500 legnagyobb vállalat közé e mérőszám alapján. Mialatt a második legnagyobb startup, az Airbnb 20 Mrd $-os becsült értékével és 2008-as megjelenésével majdhogynem akkora, mint a Hilton vagy a Mariott, de már megelőzte a Hyatt-ot. Azóta számos hasonló alkalmazás jelent meg, mint például a mumbai székhelyű OlaCabs, a malaysiai MyTeksi, a Latin-Amerikában népszerű EasyTaxi, vagy mindezek hajós verziójára készült applikáció, a Boatbound.

unicorns.png

 

Közel a trendforduló?

Ahogy lenni szokott hasonló divathullámoknál, alighogy a „sharing economy” kifejezés nemrégiben bekerült az Oxford Dictionary-be, máris elkezdődtek a bajok. Ezt mutatják egyrészt az azonos iparágban tevékenykedő, ámbár a piaci viszonyokhoz rugalmatlanabbul alkalmazkodó dolgozók egyre hevesebb negatív megnyilvánulásai. Európa-szerte 30 000 taxis tüntetett tavaly az Uber ellen.  Másrészt egyes világvárosok vezetőinek szocialista időket idéző intézkedései: Németországban, Belgiumban, Hollandiában, Portugáliában és Spanyolországban törvényi nehézségekbe ütköznek az Uber sofőrök: 2015-ben a Kínai Közlekedési Minisztérium tilalmat vezetett be ellenük, Dél-Koreában az év végével, Taiwanban tavaly év végétől illegális tevékenység az uberezés, ahogyan Delhiben is tilalom alatt áll december óta egy ubersofőr által állítólagosan elkövetett erőszak miatt. S habár a világ 190 országának 34 000 városában jelenlévő Airbnb újabb sikereket ér el (mint például a márciusi USA-embargó lazítás óta eltelt időben a kubai rövid távra kiadó ingatlanok számának megduplázódása), ezen a területen ugyancsak állami intézkedések meghozatalával maximalizálják az Airbnb-n keresztül rövid távra kiadható szállásnapokat Berlinben és Amerika-szerte adóelkerülésre, valamint a helyi bérleti árak emelkedésére hivatkozással.   

 

Hogyan tovább?

Van még potenciál. Hisz a jóléti társadalom kialakulásával párhuzamosan felhalmozódó, kihasználatlan eszközeink megosztásának gondolata, a közös fogyasztásban rejlő kapacitások előnyeivel együtt,  a környezettudatosság és a közösségi érzés humbugjába csomagolva egy erre fogékony generáció számára, korunk etikus életszemléletébe tökéletesen beleilleszthető.

Azonban az újdonság iránti vágy csökkenésével, az idegenekben és a közösségben való bizalom megingásával, vagy akár a megosztott eszközbirtoklással, a magántulajdon hiányának demotiváló érzésével kalkulálva a rendszer olyan gyorsan hanyatlik, amilyen gyorsan felépítette önmagát. Hisz a világ financiális értelemben gazdagabb része pontosan a magántulajdon lehetőségének motiváló erejével nőtte ki magát. A hatékonyság növelése tehát nem az egyetlen szempont.

 

Míg azonban a világ rádöbben, hogy hosszú távon a gazdasági bővülést nem virtuális közösségépítéssel és lájkokkal, hanem valós gazdasági termeléssel lehet elérni, addig a folyamat bizonyára rohamléptekben folytatódik. A lakások, a szálláshelyek, a közlekedési eszközök, az emberi szaktudás, az oktatás, a szolgáltatás és a gyártás megosztásán túlmenően talán a tendencia végének közeledtét jelző vadhajtások is megjelentek már. Említhetnénk a kutyák elszállásolásával foglalatoskodó DogVacay-t, avagy az Airbnb-nél is rövidebb időtávra, és sokszor csak bizonyos helyiségeket felajánló Airpnp-ot, melynél akár néhány órára is bérelhetünk szállást, vagy percekre illemhelyet. A tendencia kétségkívül tovább folytatódik, s a folyamatnak bizonyára lesznek még ennél is extrémebb megnyilvánulásai. Cseppet sem csodálkoznék, ha közösségi-megosztós berkekben hamarosan hétköznapivá válna a kijelentés: „kibérelném a feleségét”.

Címkék: gazdaság social network facebook online innováció fogyasztás startup befektetés fejlődés technológia kockázati tőke android előrejelzés kockázat gazdasági növekedés közösségi média social media értékcsökkenés szentiment airbnb uber Apple IPO alternatív befektetés sharing economy közösségi gazdaság

A bejegyzés trackback címe:

https://privatebanking.blog.hu/api/trackback/id/tr667583136

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.