madmax.jpg„A valaha készült legjobb akciófilm.” – Shawn Edwards, FOX TV

„ Briliáns.” – David Ehrilich, Time Out New York

„Mestermunka.” – Scott Mendelson, Forbes

„Ez egy nagyon egyszerű allegória, szinte egy western – kerekeken.” – George Miller, rendező/forgatókönyvíró/producer

Egyet biztosan tudok, Mad Max világában végkimerültségben kihaltak a plasztikai sebészek. A hétvégén láttam a negyedik részt, amely a Mad Max – A harag útja címet kapta. Az alkotás 2015. május 7-én debütált a TLC Chinese Theatre-ben, Los Angelesben. Egy héttel később mutatták be a Cannes-i Filmfesztiválon, versenyen kívül, s ezóta játsszák a világ mozijaiban. A filmben olyan emberi roncsok küzdenek az életben maradásért, akik szinte kivétel nélkül valamilyen módon emlékeztetnek a Dr. Frankenstein által létrehozott teremtményre. Arcukat és testüket szegecsek, kapcsok és sebhelyek borítják, emellett néhányuk mellkasán és hátán tetovált díszítésként a kőtáblák „stílusában” hosszú eposzok olvashatóak. (Gondolom, az unalmas esték elűzése céljából). Az 1979-ben bemutatott első részhez képest újdonságot jelent, hogy valamiféle termonukleális katasztrófa is sújtotta a földet, melynek következtében az embereket daganatok kínozzák. A főgonosz JOE testét és arcát egy műanyag páncél és maszk fedi, amely erőtől duzzadó kegyetlen szörnnyé varázsolja a valójában haldokló aggastyánt. A figura tökéletesen amerikai képregénybe illő gonosz, akinek nem kell különleges tulajdonságokkal bírnia, ereje az életet jelentő erőforrások – olaj, termények és a víz – birtoklásában rejlik. Egyedül Mad Maxen (Tom Hardy) nem látszik az idő, tekintete ugyan elgyötört, de arca tökéletesen tükrözi a közönség elvárásait, kellően kemény és sármos, élő, félholtan is brutálisan vitális, mintha nem abban a világban élne, ahol a film többi szereplője létezik. A sztori nagyon egyszerű és ez mindenképpen a film egyik hibája (…. vagy csak annak az akciófilm fejlődési tendenciának a része, ami az utóbbi évtizedekben zajlik: egyre kevesebb történet, ezzel szemben látványos, gyors és magával ragadó képi megjelenítés). „A túlélés a kulcs” – magyarázza Miller. „Azt hiszem, ez az a kapocs, amit a westernfilmek testesítenek meg, s ami összefogja az amerikai film századának jó részét.”

Furiosa (Charlize Theron), Joe egyik szárnysegédje elindul az egyik vasszörny teherautón, hogy termékeket vigyen egy közeli városba, ahol olajra cserélik. A valódi célja viszont más: elszökni a gonosz Nagyúrtól és visszajutni Zöldföldre, ahonnan származik és ahol a békét, nyugalmat és szeretteit megtalálni reméli. A film egésze egy nagy akciójelenet, Furiosa és a hozzácsapódó Max rohan járművükön az egyik irányba, mindenki más, aki még él és (nem) virul, üldözi, majd amikor eljutnak kívánt céljukhoz, ami persze nem az, amit vártak, visszarohannak oda, ahonnan elindultak, úgy, hogy megint üldözi őket a teljes gonosz hadsereg. Ez teljes két órán keresztül néha unalmas. A Mad Max első része ehhez képest egy lényegesen komplexebb, nem csak az adrenalin szintre ható történet volt. A mozi banalitását és amerikaiasságát (bár George Miller, a 70 éves rendező ausztrál) fokozza ennek a világnak csúfságát, kegyetlenségét és reménytelenségét ellenpontozni kívánó fehér gyolcsba öltöztetett szupermodell „termőanyák” látványa, akik Furiosával szöknek a megváltás felé. Ahogy először feltűnnek a sivatagban a kocsi mellett, az leginkább egy greenbox technikával odamontírozott mozgóképnek tűnik, mintha nem is a film része lenne. Persze van vörös, barna és szőke hajú, kreol és fehér bőrű és terhes is, és persze néhányan közülük meghalnak, ami nyílván a rendező bátorságát mutatja – a terhes modell is áldozat lesz-, de a nézőben a felépített jelenet nem vált ki érdemi együttérzést, főleg nem katarzist. Ebbe a sorba illeszkedik az a klisé is, amely szerint az egyik idős „amazon” (pozitív szereplő) Mary Poppins-táskájában őrzi az óvilág szinte összes cserjéjének, fájának és gabonájának magját, mint egyfajta Noé táskáját. Ezt a kincset hagyományozza halálakor az egyik szupermodellre, mint a szebb jövő zálogát.

Fogadtatás

2015 június 15-ig a Mad Max:Fury Road bruttó 133,8 millió dollár összbevételre tett szert Észak Amerikában, 184,1 millióra egyéb területeken, világszerte összesen 317,9 millió bevételt könyvelhetett el, szemben a 150 milliós költségével. Már premierje napján 16,77 millió dollárt hozott csak az Egyesült Államokban és Kanadában. 3702 moziban nyitott; bemutatása első hétvégéjekor már bruttó 45,4 millió dollárt termelt.

A Rotten Tomatos-tól „Certified Fresh” értékelést kapott a 98%-os pozitív kritika eredményeként, és 8,7/10 pontot nyert el. A Daily Telegraph kritikusa ötcsillagosra értékelte a filmet, külön méltatva a színészi játékot, a forgatókönyvet, a koreográfiát, a kaszkadőri munkát, a humort és a rendezést is, úgy fogalmazott: a film „spirituális” folytatása az előzőeknek, „az őrültség kitörése”. A The Guardian szerint „extravagánsan zűrzavaros, fülhasogatóan kakofonikus.(…) George Miller bizarr konvojvadász akció-thrillerként keltette új életre punk westernjét a posztapokaliptikus sivatagban.” A Forbes 10/10-re értékelte a filmet, „emlékezetes és csodálatos” moziként, amely „nemcsak hatalmas akciófilm, hanem nagy és időszerű alkotás, korszakalkotó”

Kulisszatitkok

2009-ben a rendező/forgatókönyvíró/producer Miller azt jelentette be, hogy megtalálta a film kegyetlen, élettelen világát jól kifejező tökéletes helyszínt Broken Hillen, Új-Dél-Walesben. Sajnálatosan azonban 2011 novemberében olyan szokatlan, heves esőzés vette itt kezdetét, hogy a sivár, sivatagos táj buja növényzettel borított, vadvirágos vidékké változott, így a forgatást át kellett helyezni Namíbiába.

Miller egy 2014-es interjújában elmesélte, storyboard (képes forgatókönyv) formában tervezte meg a filmet, a forgatókönyv megírása előtt. Hozzávetőlegesen 3500 kép készült el, kb. annyi, mint ahány snittből az elkészült film is áll. Úgy tervezte a filmet, mint egy majdnem folyamatos üldözést, viszonylag kevés dialógussal, hogy a látvány önmagáért beszéljen. Alfred Hitchcock híres mondására utalva úgy fogalmazott, azt akarja, a filmet Japánban is megértsék,  feliratok nélkül is.

Miller elmondta, az effektek 90%-a valóságban, fizikailag végrehajtott volt; 150 kaszkadőr – közöttük a Cirque du Soleil és az Olympic akrobatái – hajtották végre a nyaktörő mutatványokat.

A film igazi értéke a férfiember számára a látványban rejlik, aki az első részt megnézte, már ott is elvarázsolta azoknak az átalakított autóknak a „koolsága”, amelyekkel főhősünk és az őt üldöző, gyűlölő ellenségek rótták az utakat. Az első három film ebből a szempontból csak egy szimpla etűd volt, a negyedik viszont már egy öt felvonásos oratórium. Mesteri, grandiózus, egy koncert csúcspontjába illő, ahogy a „várukból” kivonuló, hőseink üldözésére induló sereg tagjai leakasztják a kormánykerekekből, mint díszekből álló „fenyőfáról” autójuk kormányát és beindul a teljes hadsereg, pusztító gépszörnyeivel. A taktust egy übermenő metálgitáros egy hatalmas hangfalakból álló kocsin adja, mely méltán helyettesíti a klasszikus csatákban a dobokat verő katonákat. Szinte érezni lehet a nézőtéren az olaj és benzingőz szagát, és persze hallani a hatalmas monstrumok és a gyorsreagálású kisebb harci autók motorjának dübörgését.  A film egészében tobzódhatunk az üldözéses jelenetek zseniális képi látványában és izgalmában. A film egyetlen nyugvópontja, amikor Furiosa rájön, hogy az álmai, amelyekért küzdött, soha nem fognak megvalósulni, és a kemény, maszkulin nő térdelve, sírva törik meg egy jelenet erejéig az aranybarna napfényben úszó homokdűnék tetején (totál giccs, de működik).

Míg a kiskamasz lányok legfőbb vágya eljutni egy Violetta-koncertre, addig a legtöbb 17-99 év közötti férfi arra a happeningre menne el, ahol ezeket a vasszörnyeket meghallgathatja és kipróbálhatja.

És, hogy miért „Mad Max, a vérzsák” a blog címe, nézze meg mindenki a moziban, ott kiderül, érdemes!

Galéria:

Mad Max Vehicle Showcase

 

Címkék: vélemény film mozi dízel fogyasztás akció elemzés oldtimer 2015 madmax blockbluster

A bejegyzés trackback címe:

https://privatebanking.blog.hu/api/trackback/id/tr777545220

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.