8 óra munka...

Debreczeni Csaba

2014.12.15. 10:18

ogamaunemploym.jpgAz elmúlt hetekben sok szó esett az amerikai kamatemelésről, arról, hogy melyik jegybank csatlakozik a monetáris lazítók csoportjába, és ez akár azt a furcsa helyzetet is okozhatja, hogy a világ kétfelé szakad, az emelkedő kamatokkal jellemezhető USA-ra és a nulla hozamszinttel operáló Európa-Kína-Japán tengelyre. Persze nagyon nehéz azt megjósolni, hogy valójában mi is fog történni, hiszen az egyik legfontosabb adat, aminek mindenki meg akar felelni, és ami az egyik legfontosabb, az az infláció. Az Európai Központi Bank egyértelműen erre figyel, mindenáron a deflációt akarja elkerülni, ugyanez rendkívül fontos a japánoknál is, de az USA még valamire figyel árgus szemmel, ez pedig az infláció mellett a munkanélküliség, nem így az Európai Központi Bank akit ez az adatsor egyáltalán nem érdekel.

A munkanélküliséget viszont, azt gondolom, rendkívül nehéz pontosan lemérni, hiszen annyi tény, statisztikai adat lát napvilágot, hogy egy jó adat után azonnal bele lehet szaladni egy annak teljesen ellentmondó számsorba.

Alapvetően, amit szinte mindenki néz, az a hivatalos USA munkanélküliségi ráta, melyet a következő ábra szemléltet:

unempl1980.jpgForrás: St. Louis FED Research

A jelentős javulást természetesen az is segítette, hogy egyre alacsonyabb azon személyek száma, akik részt vesznek a munkaerőpiacon. Hogy ők miért maradnak ki, annak számos oka van, egyik ilyen lehet, hogy valaki elég sokat keresett a megtakarításaival, és így már nem szükséges dolgoznia. De ez persze elég extrém eset. A munkaerőpiacon részt vevők aránya a teljes munkaképesség lakossághoz viszonyítva 62-63% között mozog:

particip.jpgForrás: St. Louis FED Research

Korábban a FED-nek az volt a politikája, hogy ha a munkanélküliség tartósan 6,5% alá csökken, és elérjük a 2,5%-os inflációt, akkor el kell kezdeni a kamatemelési hullámot. Ez a helyzet azonban merőben változott.

A 6,5%-os munkanélküliség már jó pár hónapja a múlté, jelenleg 5,8% körül áll a mutató, viszont az infláció nem akar növekedni.

Az utóbbi időszakban az USA helyzetét pedig megnehezíti az is, hogy mind az euró, mind a japán jen gyengül, így az USA olcsóbban importál, ami valószínűleg azt vonja maga után, hogy deflációt fog importálni az ország, azaz nem lennék meglepve, hogy az utóbbi időszakban erősödő dollárt meg akarnák állítani. Ez pedig ellent mond a kamatemelésnek.

A 2014 márciusi FED értekezleten ennek megfelelően elhangzott, hogy a munkanélküliséggel ilyen formában, tudniillik, hogy 6,5% alatt van-e vagy sem, nem fognak foglalkozni:

"With respect to forward guidance about the federal funds rate, all members judged that, as the unemployment rate was likely to fall below 6.5 percent before long, it was appropriate to replace the existing quantitative thresholds at this meeting," 

Ami miatt nincs infláció, a fent említett okokon kívül, az pedig az, hogy nincs bérinfláció sem. Nem nőnek a bérek, aminek az az oka, hogy a munkaerőpiacon valami akkor tényleg nincs rendben.

A bérinfláció éves alapon a következő az USA-ban:

wagegrowth.jpgForrás: St. Louis FED Research

Ennek megfelelően az utóbbi időszakban a vizsgálatok a mennyiségi oldalról a minőségi oldalra terelődtek, azaz nem az a fontos, hogy mennyien dolgoznak, mert amint az az első ábrán is látszik, sokat javult a helyzet, hanem az, hogy ők milyen minőségben, azaz teljesen munkaidőben vagy csak részmunkaidőben, esetleg magasabb kvalitású munkakörben, avagy alacsonyban?

Szétbonthatjuk a bérnövekedést teljes munkaidőben foglalkoztatottakra, akik több mint 35 órát dolgoznak egy héten, ezen belül is magasabb végzettségűekre, narancssárga vonal, és alacsonyabb végzettségűekre, lila vonal. Ezt megtehetjük a részmunkaidős munkavállalók esetén is, akik 1 és 34 óra között dolgoznak, kék vonallal ezek közül, akik kvalifikáltabbak,  a zöld vonallal pedig az alacsonyabb végzettségűeket ábrázolták. Ebben az esetben az látszik, hogy a teljes munkaidőben foglalkoztatottak bére jelentősebben nő, és további hatása van a végzettségnek is természetesen.

Ebből kifolyólag, amennyiben lecsökken a részmunkaidősek, illetve az alacsonyabb tanulmányi múlttal rendelkezők aránya, abban az esetben tudnánk elérni egy 3% körüli bérnövekedést, azaz ekkor látnánk azt, hogy a munkaerőpiac talán visszatért a hatékony szintjére.

Az természetesen egy másik kimenetel lenne, ha olyan jelentős erősödés alakulna ki a gazdaságban, hogy a munkaerő bérnövekedést kényszerítene ki az őket alkalmazó vállalatoktól.

wage_groeth_sample.gif

Forrás: SIPP, FED

Mindezek fényében érdekes lehet megvizsgálni, hogy hogyan alakult a munkaerőpiac összetétele, különböző felbontásban.

A legutóbbi munkaerő-piaci jelentés szerint azok, akik részmunkaidőben dolgoznak, körülbelül 7 millióan vannak, ebből 4 millió azok száma, akik azért nem találnak teljes munkaidőt, mert nem túl jó a gazdasági környezet. Ezen kívül még van nagyjából 20 millió fő, akik szintén részmunkaidőben dolgoznak, azonban ennek nem gazdasági,hanem  egyéb oka van, mint például családi problémák, továbbtanulás. A kék vonal azok száma, akik részmunkaidőben dolgoznak a gazdasági helyzet miatt, ebből piros az, akik azért dolgoznak részmunkaidőben, mert például a cég alacsonyabb kapacitással termel, de elbocsátani nem szeretne.

parttime.jpgForrás: St. Louis FED Research

De ez persze csak kis szelete a munkaerő-piaci anomáliáknak. Hiszen ma az USA-ban van körülbelül 140 millió munkavállaló, ehhez képest a 7 milliós részmunkaidős nem tűnik soknak, és az ő bérköltségük sem biztos, hogy jelentősen lehúzná az átlagot. Több tanulmány is azt mutatja, hogy 6%-6,1% az a szint a munkanélküliségben, amely alatt elkezdődik a bérköltség-növekedés, így ha ezt a szintet tudja tartani az USA munkaerőpiaca, akkor jó eséllyel a következő évben jöhet komolyabb bérnövekedés. Persze nagy kérdés, hogy az így keletkező inflációt nem fogja-e semlegesíteni az erősödő dollár, illetve a világ deflációs folyamata.

Ha mélyebbre ásunk, akkor az is szembetűnő, hogy a legjobban növekedő szektorok azok, amelyek nem sok innovációval rendelkeznek, ilyen például a vendéglátás, amely fontos, de mivel könnyebben is bocsátanak el innen embereket, az ő hatásuk a bérekre eléggé kétséges. A sárga vonal a vendéglátásban, szórakoztatásban dolgozók száma, a piros a kiskereskedelemben lévők, a lila az építési beruházásban foglalkoztatottak, a zöld pedig a különböző gyártó cégek, gyárak alkalmazottait mutatja. Ez utóbbi kettő, amely például az USA gazdaságát is húzta a recesszió előtt, jelentős lemaradásban van, ami a produktivitás szempontjából nem túl jó jel.

working_indutries.gifForrás: Bloomberg

Mindezek ellenére azt gondolom, hogy a munkaerőpiac most ért el arra a szintre, ahol érezhetően javulás is tapasztalható majd a gazdaságban, így, bár a fent felvázolt események fontosak, és szem előtt kell őket tartani, nem hiszem, hogy a munkaerőpiac fogja a legnagyobb kihívást jelenteni a jegybankoknak a további döntések meghozatalában.

Címkék: gazdaság usa európa fogyasztás infláció gdp elemzés trend munkanélküliség háztartás jegybank világválság bérnövekedés monetárispolitika

A bejegyzés trackback címe:

https://privatebanking.blog.hu/api/trackback/id/tr736984237

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.