picasso.jpg

Az Álom nyilvános aukción legutoljára 1997-ben szerepelt, amikor november 11-én a Christie’s New York-i árverésén csekélyke 48,4 millió dollárért kelt el.

A képet akkor Victor és Sally Ganz adták el, akik 1941-ben, New Yorkban 7000 dollárért szerezték meg a műalkotást – jó befektetés volt!

1997-ben Wolfgang Flöttl, egy osztrák születésű befektetésialap-menedzser vette meg a képet.  Zárójelben jegyzem meg, hogy az övé volt rövid ideig van Gogh Dr. Gachet című műve is.

 

2001-ben Flöttl-től Steve Wynn, Las Vegas-i ingatlanbefektető milliárdos vásárolta meg az Álom című festményt; az árat diszkréten kezelték…

Ekkor kezdődött a rémálom. 2006 októberében Wynn egy szolidan fényűző, bizonyára pezsgővel alaposan „átitatott” összejövetelen bejelentette barátainak (pl. a híres televíziós személyiség, Barbara Walters is jelen volt), hogy a képet nem többért, nem kevesebbért, mint 139 millió dollárért eladja a milliárdos hedge fund menedzsernek, Steven Cohennnek.  Ez akkor rekord ár lett volna egy Picassoért. Míg Wynn a képet mutogatva hadonászott, állítólagos szemészeti problémái miatt elvesztette egyensúlyát, belezuhant a festménybe, és a könyökével alaposan beszakította a vásznat.  Miután restaurálták, az értékét 85 millió dollárban állapították meg. A Cohen-üzlet persze meghiúsult.

Az 54 milliós különbséget Wynn furfangos módon a biztosítón kívánta leverni. Elsőre elutasították az igényét, majd miután a milliárdos beperelte őket, peren kívül megállapodtak vele. A kártérítés pontos összege nem ismert. 45 millió dolláros összegről suttogtak…

Az egész ügyre a biztosítási csalás gyanújának súlyos árnyéka vetülhetne, ha nem lenne a kép provenienciája (tulajdonosi története) olyan alaposan felderítve, illetve, ha a festmény nem lenne a szakirodalomban ennyire egyértelműen beazonosítható. Mégis furcsának tűnt, hogy a vászon csak úgy egyszerűen beszakadt, hiszen ezek a vásznak a század első feléből nem egykönnyen tépődnek el, és az egész biztosítós hercehurca is elgondolkodtató volt. És akkor persze ott volt a „mi” tökéletes verziónk, kicsit megtépázva, de kifogástalan adatokkal a korabeli festékreceptúrák tekintetében. 

Ekkor további cikkekre bukkantunk, amelyekben más, összehajtogatott „Picasso-képekről” volt szó, amelyeket krimikbe illő körülmények között találtak, szintén a Közel-Keleten. Ezekről a kezdeti kincstalálós lelkesedés után rendre kiderült, hogy hamisítványok. Sajnos, akárhogy is forgattuk a képet, néztük a történeteket, minden abba az irányba mutatott, hogy ezúttal a mérnök úr csupán egy jó minőségű hamisítvánnyal és egy szövevényes történettel lett gazdagabb. Talán majd legközelebb nagyobb szerencsével jár…

Viszont, még mielőtt bárki azt gondolná, hogy a kép kalandos története itt véget ér, lerántom a leplet az utolsó fordulatról. Lyuk ide vagy oda, 2013 márciusában csillagászati 155 millió dollárért mégis Cohennél landolt a festmény! Cohen számára ez az Álom nem maradt álom, még a kép súlyos sérülése sem tudta eltántorítani: a veszedelmes gyűjtőszenvedély, úgy tűnik, 6 év alatt, mint a rozsda, megette Cohen averzióit.

A titokzatos iraki Picasso esete - 1.rész

A titokzatos iraki Picasso esete - 2.rész

Címkék: festmény befektetés picasso műkincs

A bejegyzés trackback címe:

https://privatebanking.blog.hu/api/trackback/id/tr235311976