La Rêve Álom, álom … édes álom … bárcsak igaz lenne …

picasso2Hősünk dobogó szívvel ült fel a repülőgépre, és míg a bolyhos fellegek felett átszelte a közel-keletet Budapest felé, Indiana Johns kincsszerző büszkesége feszítette mellét, amelybe persze némi épeszű szkepticizmus és racionális kíváncsiság is vegyült. Néhány nappal a landolást követően, elszoruló torokkal hóna alá csapta a vásznat, és elvitte egy hozzáértő festményvizsgálati céghez. Az akkurátus szakértők a XXI. század csalafinta műszereivel felszerelkezve szó szerint keresztbe kasul megvizsgálták a képet. A 91 x 70,5 cm nagyságú műről kiderült, hogy 1930 körül szőtt vászonra készült, van rajta szignó – mindjárt kettő is …, éles eszközzel vágták körbe – gyanús, hogy egy keretből eltávolítandó; 16 rét hajtogatták össze; korabeli, a század első harmadában/felében használatos festékeket használt a művész. Summa summarum a természettudományos vizsgálódás oda lyukadt ki, hogy a kép a 30-as években készült. A festmény szakértő hölgy - civilben művészettörténész doktorandusz kollegina -  rögvest felismerte, hogy a titokzatos iraki vászon közel tökéletes mása Pablo Picasso egy 1932-ben készült képének, amelynek címe: La Rêve, azaz „Az álom”, és egyik szerelmét  a sok közül, Marie Therese Waltert ábrázolja.

Ezen a ponton csöppentem bele én az események forgatagába. Izgatottan hallgattam végig a kalandos történetet, azonnal elragadott az események és körülmények romantikus szövevénye. Persze egy doktorandusz palántához illő módon álmodozó hajlamaimat rutinszerűen lehűtöttem a tudományos hozzáállás jeges vizével. A stíluskritika ingoványos talajától egyelőre távol maradva nekiláttunk felderíteni a jól ismert 32-es Álom provenienciáját, azaz, hogy mikor kinek a tulajdonában volt a festmény.

Mivel az iraki verzió olyan tökéletes anyagvizsgálati eredményeket produkált, amelyek szerint a mű valamikor az 1930-as években készülhetett, felmerült bennünk – mert, amint említettem, ekkorra már én is bekapcsolódtam a  „ kincsvadászatba” – hogy netán a „mi” képünk az eredeti, és, hogy csak valami fondorlat útján került a forró Ázsiába. Elkezdtünk utána nézni a közelmúlt internetes irodalmában a „gyanús” módon mindenki más által eredetinek mondott verzióval kapcsolatos utóbbi történéseknek, amelyekről egy időben sokat lehetett olvasni a bulvársajtóban.

Búvármunkánk elképesztő fordulatokkal örvendeztetett meg bennünket, amelyekről majd a következő bejegyzésemben rántom le a leplet… Elöljáróban csak annyit, hogy az évek folyamán mesés summák röpködtek ide-oda, ahogy új és újabb gazdára lelt a kép, valamint néhány évvel ezelőtt egy amerikai milliomos zavaros körülmények között, egyensúlyát vesztve váratlanul belezuhant a festménybe tekintélyes méretű léket ütve rajta…

 

Folytatás következik …

 

Címkék: festmény picasso műkincs

A bejegyzés trackback címe:

https://privatebanking.blog.hu/api/trackback/id/tr895213694