jokeronmoney.jpgVége a 2014-es évnek, és ahogy szépen sorban a vállalatok számot adnak arról, hogy a reálgazdaságban mit sikerült elérni és mit nem, ugyanezt megteszik a befektetési alapok, hedge fundok, nyugdíjpénztárak és a befektetési társaságok is. Ebben a spektrumban talán a legérdekesebb számunkra a hedge fund terület lehet, ugyanis a magyar abszolút hozamú alapok, melyek az elmúlt 7-8 évben egyre növelték népszerűségüket talán ehhez a kategóriához állnak a legközelebb. A fedezeti alapok, azaz hedge fundok ezen túl állandó beszédtéma, hiszen valami különös misztikum lengi körül őket.

 

Ha megnézzük a következő ábrát, akkor ezen lebontva is látszik az egyes stratégiák jövedelmezősége, 2013-2014-ben. Érdekes, hogy 2014-ben szinte minden fő stratégia termelt pluszt a befektetőknek, míg az ezt megelőző évben, 2013-ban azok, akik határidőkbe fektettek, átlagosan 8,3%-ot, a kötvényekkel kereskedők pedig átlagosan 7,5%-ot buktak. Nem meglepő, hogy 2014-ben a csak vételre játszó alapok vezetik a sort, hiszen az elmúlt jó néhány év inkább az emelkedésről szólt világszinten, de jól teljesítettek a kötvénnyel illetve hitellel fedezett értékpapírok (+9,4%), valamint a hitelarbitrázs ügyletek is (+7,5%).

hf_strats_bloomberg.jpgForrás: Bloomberg

A 2014-es év abszolút nyertese Bill Ackman Pershing Square alapja lett, amiről talán sokan hallottak, akik kicsit közelebbről követik a piacokat. Azt, hogy mivel és hogyan tudta ez a hatalmas eredményt elérni a maga több mint 30%-val, arra később térünk rá, először egy kis adatelemzés a toplistából.

Ha megnézzük az első 20 helyezettet, akkor az látszik, hogy a 2013-as eredményük rendkívül széles körben szóródik, hiszen 101,7%-tól egészen -9,1%-ig található hozam. 2014-ben 32,8% és 14,2% között lehetett bekerülni a legjobb 20 teljesítményű alap listájába. Ez nyilván azért van így, mert a 2014-es eredmények alapján van sorba rendezve a lista, de megmutatja, hogy akik most az élmezőnyben voltak, azok mennyire széles körben tudtak hozamot felmutatni 1 évvel ezelőtt.

hft_1.jpg

Forrás: Bloomberg, saját szerkesztés

Ha segítségül hívjuk a jó öreg diverzifikációtt, ami lassan több mint 60-70 éves pénzügyi elmélet, akkor az látszik, hogy a top 20 2013-as eredményének átlaga 16%, míg a 2014-es évé 19%, azaz közel azonos. Ez annak ellenére alakult így, hogy 2013-ban lehetett látni +100% és közel -10%-os hozamot is, míg ilyen a 2014-es adatsornál nem fordult elő, mivel az adatok 2014-es sorrendbe vannak állítva.

Ha még tovább finomítjuk a statisztikát, és a 2013 és 2014-es hozamokat súlyozzuk azzal, hogy egy-egy alap mennyi pénzt kezel, akkor a 2014-es átlaghozam 18,2%, míg a 2013-as 18,6%, azaz még közelebb helyezkedik el egymáshoz a két adat.

Persze mindig vannak szerencselovagok, akik megpróbálják a legjobbat kiválasztani, aki például a 2014-ben a Glenview Capital-ba fektetett, mert az 101%-ot hozott 2013-ban, az „mindössze csak” 17%-ot ért el 2014-ben, ami nem kevés, de az előző évhez képest mindenképpen csalódást jelenthetett.

Az a tippem, hogy az MBS Agency alapját viszont senki sem választotta volna, mivel 9%-ot bukott 2013-ban, ellenben 2014-ben több mint 20%-ot keresett.

Persze vannak a listán stabil szereplők is, de az mindenképpen hangsúlyozandó, hogy aki egy megfelelő átlagot szeretne, és nem akar azon idegeskedni, hogy egy jó év után rosszabb következik-e, annak mindenképpen érdemes egy megfelelően, tudományosan megépített portfólióval foglalkoznia. Egy ilyen, mint az az elmúlt 2 év eredményei alapján látható, stabil 18-18%-ot biztosíthatott, viszont kiszűrte az egyik évben hatalmas nyerő, másik évben hatalmas veszteség idegesítő „élményét”.

Spoilerveszély! Az Equilor Alapkezelőnél fellelhető ilyen alap, A Primus Alapok Alapja, amely hazai abszolút hozamú alapokba fektet, egy eg összetett több elemű kiválasztási stratégia mentén.

primus.jpg

Forrás: Equilor Alapkezelő

Most pedig térjünk rá a győztesre, a Pershing Square fedezeti alapra. Az említett alap különlegessége, hogy nem a fent említett stratégiák valamelyikét folytatja, hanem egyfajta aktivista alap, azaz bizonyos vállalatokban megpróbál döntő befolyást szerezni, és így, mivel beleszólhat az adott cég működésébe, olyan lépést próbál megvalósítani, amitől a részvények ára jelentősen emelkednek. Ilyen lehet például, hogy megpróbálja a vezetőséget lecserélni, reorganizációt végrehajtani, vagy a céget egy felvásárlásba manőverezni. Az ilyen alapok jelenleg körülbelül 91 milliárd dollárt kezelnek, ami 2012-ben még ennek kicsit több mint a fele, 60 milliárd USD volt.

Ebből kifolyólag csak néhány papírt tartanak a portfóliójukban, 10-15 céget, aminek viszont az a nagy hátulütője, hogy ha nem jön be az a 2-3 nagy esemény, amire számolnak, az alap sorsa megpecsételődhet. Ez történt Ackman alapjával is, melyet 2012-2013-ban temettek, hiszen akkor is volt néhány olyan pozíciója az alapnak, ami nem úgy sült el, ahogy tervezték. Ebben az időszakban az alapnak fontosabb pozíciója volt a JC Penney kiskereskedelmi vállalatban, amely majdnem 60%-ot esett, illetve a Herbalife táplálék-kiegészítőket forgalmazó cégben eladási pozíciót vett fel, amely ez idő alatt éppen 100%-ot emelkedett. Ráadásul nem is nézik jó szemmel az ilyen hedge fundokat, mivel a többség számára ez kizsákmányolást jelent, hiszen ezek az alapok felvásárolnak bizonyos cégeket, majd azokat darabokra szedve, az egyes részeket a lehető legmagasabb hozammal próbálják értékesíteni, mit sem törődve azokkal, akinek ez korábban a megélhetést jelentette.

Az elmúlt években a Herbalife vállalatról állította azt a Pershing Square, hogy piramisjáték alapján működik, lévén, hogy egy MLM rendszerben tevékenykedő, táplálék-kiegészítőket értékesítő cégről van szó. Másik portfólió eleme a JC Penney ruházati kiskereskedő cég volt, amire sürgős reorganizáció várt a hatalmas adósság és a folyamatos piacvesztés miatt. Természetesen mindkét lépést megsejtette a többi alapkezelő , így ellentétes pozíciót vettek fel a fent említett cégekben, térdre kényszerítve a Pershing Square-t.

2014 azonban sikert hozott a hedge fundnak, hiszen jelentős mennyiségű pénzt fektetett az Allergan nevezetű cégbe, amely például olyan termékeket hozott létre, mint a botox, ráadásul a világ egyik legjobb vezérigazgatójának választott David Pyott vezeti a céget. Ackman terve az volt, hogy a Valeant gyógyszercéggel közösen felvásárolják az Allergant 46 milliárd dollárért (180 dollár/részvény) 2014 áprilisában. Ekkor a vállalat részvényei 130 dollár körül kereskedtek, majd a hír után 170-ig ugrottak.

A kiszemelt cég vezérigazgatója, Pyott azonban résen volt, és egyből elkezdett szervezkedni az esemény ellen, többek közt azért is, mert megtudta, hogy a Valeant ajánlata gyenge lábakon állt, nem is biztos, hogy komolyan gondolták. Ennek megfelelően pár hónap múlva a felvásárló az Actavis lett, aki még többet, 66 milliárd USD-t ígért az Allergan-ért, azaz részvényenként 219 dollárt.

Ezzel természetesen a Pershing Square még jobban járt, azonban kérdés, hogy ezek a csaták szolgálják-e a gazdaságot. Egyrészről jó a részvényeseknek, mert 2014-ben sokat kerestek, de tényleg jó-e ha eltűnnek az olyan cégek mint az Allergan. Egy friss tanulmány szerint ez egyáltalán nem szolgálja a gazdaságot, sőt az lenne a jobb, ha több, egymással versengő, kreatív, a kutatás és fejlesztésbe sok pénzt invesztáló cég szolgálná ki a fogyasztói igényeket. Ráadásul a legtöbb vezérigazgató most azzal kel és fekszik, hogy vajon ki lesz a következő?

Címkék: pletyka usa stratégia befektetés részvény pszichológia tőzsde menedzsment felvásárlás profit kereskedés befektetési alap fund hedge fund portfolió tulajdonosi struktúra jelentési szezon

A bejegyzés trackback címe:

https://privatebanking.blog.hu/api/trackback/id/tr297188669

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása